A Körzeti-átok

Muszáj megírnom, mert felrobbanok.

A körzeti már két hete rágja a fülem, hogy Meforalt tilos szednem és felhivatott az asszisztensével, sms-eket küldött. Teljesítve a rám eső részeket (ügyeletre rohangálás, ismételt labor, elviselni, hogy a-z-ig megvizsgál...), ma berohant hozzájuk férjem, hogy bevigye a belgyógyász papírját az előző posztok egyikében szereplő tartalommal, hogy ne idegeskedjen a fiatal kolléga.

Előtte telefonáltunk, hogy "sietünk ultrahangra, beadnánk a papírt, valamint kellene egy pecsét horvostól a kiskönyvembe" - jójó, jött a válasz. A férjem majd 40percet várt, nem hívták be hamarabb, pedig az egész 20mp lett volna - ideális esetben... Én az autóban majdnem felrobbantam, hogy még sehol senki, oda kell érnem uh-ra. Azért nem én mentem be, hogy ne kapjak el semmi szart másoktól, másfelől nem hiányzott, hogy rámszálljon és vizsgálgasson. A múltkor hasonlóan előrejeleztem érkezésem, 2gyerekkel mentem, időközben tele lett a miniatűr rendelő köhögő betegekkel és le sem szartak minket a dokiék, és szintén piszlicsáré dolog miatt voltunk ott, tehát egy papír és semmi más (aztán abból is mi lett, vizsgálat hegyek...).

Na, csak eltelt a majd háromnegyed óra, párom bejutott, kérdezi a doki, hogy:

- hol vagyok és mikor megyek hozzá (??? Mi a szentcar?! - nehogy már hetente kelljen háziorvoshoz járnom, mert terhes vagyok? Járok rendesen nőgyógyászhoz és védőnőhöz, ahogy erről a múlt héten meggyőződhetett, mert kiolvasta a kiskönyvem) Férj: holnap :)
- mi volt az urológusnál (milyen urológusnál? szó sem volt sosem urológusról?!) F: kamuzott valamit, fogalma sem volt neki sem arról, hogy mi van, de már nagyon mentünk volna a dolgunkra...
- hányadik terhességi hétben vagyok (múltkor már személyesen felvilágosítottam, adjon hozzá egy hetet!!!) F: honnan kéne neki erről tudnia?!
- hiányzó pecsét? pecsétet nem adhat a kiskönyvbe, mert azt a 12. hétig kell belepecsételni(??? ténlyeg??? ez nincs odaírva az aktuális kiskönyvi részhez!!! Ha ez igaz lenne, akkor nyilván fel kellene tüntetni, de ez nem lehet így! Ilyet szól, ha holnap bemegyek és ő megvizsgál, akkor majd ad pecsétet. Kérdezte a párom, hogy milyen vizsgálat: vérnyomásmérés, pisiltetés, vizesedésvizsgálat, vesetapi, toroknézés, tüdőhallgatás... kifaggatás, hogy ezen idő alatt mi minden történt velem... (ááááá, ez nem normális!) A férjem nem állta meg röhögés nélkül.
- nőgyógyásznál az ügyeleten mi volt? F: kiröhögtek minket :):):)
- koleszterinnel most mit csináljon? F: biztos hallott már róla, hogy a kismamáknak magasabb a koleszterinjük, és nyilván tisztában van ezzel a doktor úr. Nődoktor üzeni, hogy ne csináljon semmit! (férjemmel megegyeztünk, hogy ezt nem vágjuk az arcába, de úgy felment benne a pumpa, hogy nem állta meg :))
- mi van a Meforallal, szedem még? F: persze, hogy szedem, ráadásul naplót vezetek a vércukorértékeimről étkezés előtt és után, a belgyógyásznak e-mailen küldöm át folyamatosan a mért értékeket, amik elég jók. Ilyet szól, hogy azt feltétlenül vigyem be neki (minek? úgysem ért hozzá!)
- továbbá közölte, hogy holnap úgy menjünk, hogy előtte legyen lemérve a súlyom és testmagasságom (óh egek, a kezében a kiskönyvemmel képes volt ilyet mondani... bele kellett volna néznie, akkor látja a pénteki mérés eredményét, a testmagasságom pedig értelemszerűen a 8. hét óta nem változott wazze)

A férjem most már érti, hogy miért cseszte fel az agyam a háziorvos, ahányszor csak jártam nála.
Óriási a különbség az alapos és lelkiismeretes orvos között, meg aközött, aki túlbonyolítja a dolgokat és nem látja a lényeget, hanem mindenféle felesleges dologgal tömi az ember fejét, szervezetét, vesztegeti az ÉN időmet!