Jubilálok - még 100 nap/ocska hivatalosan

... és eljött a pillanat, holnaptól már csak két számjegyű lesz a várakozós napok száma! Hurráááááá!

Magamról:
- striák még nincsenek (kopp-kopp-kopp);
- kilóim stagnálnak;
- eszem a vitaminokat;
- az arcom még mindig gáz;
- éjszaka továbbra sem tudok normálisan aludni, inkább hajnal felé jön a pihenés;
- egy hete kénytelen vagyok savlekötőt enni, míg az első két terhességnél a 30. hét után jött ez a fajta kényelmetlenség.

Ma megpróbálom felkutatni a hasleszorító bugyimat szülés utánra, hogy megnyugodjak, bár csak 13hét múlva szeretnék szülni, mégis ezt most meg kell keresnem. Új dilim: ha valamit a fejembe veszek, azt meg kell csinálnom rögtön-iziben-azonnal, különben hisztérikus rohamot kapok. Egyébként mással sem vagyok elnéző, pl. a T-comos ügyintéző csajt a napokban nagyon kiosztottam, mert tetű lassú volt - persze személyesen.
 Bár lehet, hogy délutánra elfelejtem, hogy mit akartam megkeresni, ugyanis a feledékenység is erősen előtört belőlem az utóbbi napokban. 

Mindenesetre a 100 nap nagyon boldoggá tett :)

A héten történt: védőnő, labor

Védőnőnél voltam Kedden (24+4). 1kilót híztam az előző látogatás óta. Eeeeezt szeretem :) Vérnyomi rendben, tulajdonképpen minden rendben volt, meg is lettem dícsérve.

Csütörtökön (24+6) terheléses cukor, vér- és vizeletvizsgálat volt. Sotén egy ember volt össz-vissz előttem reggel negyed nyolckor (betegfelvétel szerint nem is volt több), úgyhogy azt a "sort" képes voltam kivárni. A glükóz majdnem kijött, de nyeltem egy nagyot... még sosem volt ilyen rossz. Akartam vinni vércukormérőmet, hogy teszteljek én is, de azt szerencsésen otthon felejtettem. Pedig milyen jópofa lett volna látni/nem látni a különbséget a laboreredmény, és az azonnali között. Mivel péntek Semmelweis nap volt, ezért hétfőn lesz meg az eredmény, amire nagyon kíváncsi vagyok, meg félek is.

Babóca jól van, egyre nagyobbakat rúg. Az éjszakák nem jók, állandóan olyan érzésem van, hogy nyomom a hasam, és amikor erre gondolok, akkor persze, hogy elkezd valahol fájni. Jut eszembe, 5hete mértem a hasam kerületét, és máig nem változott, sőt, lett derekam. Szerintem ez a lépcsőzésnek köszönhető. Viszont egyre többet kell feküdnöm, mert úgy érzem, hogy "kiesik" a gyerek és nem kicsit fáj. Lehet, hogy ez is a lépcsőzésnek "köszönhető".

Doktor Bé és a Többiek

Tegnap felkerestem a szülészemet, Dr. Bét. Mosolygós-kedves-rendes volt, ahogy szokott. Átfutotta a dossziémat a leleteimmel és táblázatommal (progi - ami itt a blogban is szerepel). A kedvéért pakoltam össze mindent egy helyre, ugyanis szanaszét voltak a papírok szerte a lakásban - a tavalyi HPV-szűrésem eredményét a mai napig nem találtam meg. Elismeréssel szólt a meddőségi dokimról, akihez addig jártam, Ők ugyanis - mint kiderült - kollégák voltak A Klinikán. A Hajdú Krisztina pedig órákat adott neki az egyetemen, mikor még tanult. A védőnőm pedig a m.dokimnál írta a szakdogáját, és imádta azt a dokit... kicsi a Világ :)

Mondta, hogy akkor Ő most készül egy "szép császárra" velem kapcsolatban.
Megemlítettem neki a tarkóredőt, mire mondta, hogy 18. heti uh-ra menjek a Lintner Balázs Dr-hoz (Istenhegyi klinika, avagy a magánrendelése pont a dokim melletti szoba), nagy koponya, ha Ő azt mondja majd, hogy minden rendben, akkor Bédoki meg fog nyugodni, és én is nyugodtan kiengedhetek. Egyébként egy genetikus is őt ajánlotta nekem... Na, rögvest be is jelentkeztem, úgyhogy jövőhét utáni pénteken, pont 18. hétbe lépve megyek hozzá. Gyerkőcöm behozta a két nap lemaradását, úgyhogy simán meglesz a méret, hogy diagnosztizálható legyen bármi.

Kifaggattam amnióról, kaptam ajánlást, hogy legyen a tarsolyomban, ha bármi gebasz lenne péntek 13-án... nem vagyok babonás! :)

Ha minden rendben van, akkor 4hét múlva találkozom vele, ha nincs, akkor azonnal-rögtön-iziben telefonálni neki.

Hétfőn megyek a "hagyományos" Afp-re, elvileg meglesz az eredménye 13-ra... nagyon drukkolok, mert azzal kell menni uh-ra.

Szerdán a négyes tesztre vagyok hivatalos és H.Krisztinánál lesz egy uh-m... ha már ott vagyok. Péntekre megvan a vérteszt eredménye. Végülis, ha nem jön meg az Afp, akkor ez sem rossz, állítólag meglesznek benne azok az értékek, amik számítanak.

Amniocentézis gondolatmenet még nincs lejátszva, még nem döntöttem. Vannak napok, amikor egyértelműen "megyek", máskor meg "ki van zárva". Meglátom a véreredményeket és a két uh történéseit, a koponyák majd elmondják a véleményüket és akkor lesz, amit mérlegelhetek.

(Napközben-este a lányomat sokat emelgetem, valahogy megszoktam... ilyenkor utólag kapcsolok és baromira megijedek, hogy ha épp mondjuk amnio után lennék, akkor az szinte kész halálos ítélet a picúrnak. Hiába, a megszokás, ráadásul ha nem fáj a hasam, akkor észre sem veszem a gyerek súlyát (16kg), hisz napi rendszerességgel megy nálunk a "felkapom, megszeretgetem", avagy "kikapom a fürdőkádból". Fogalmam sincs, hogy oldanám meg a beavatkozás utáni kötelező 3-5 nap fekvést, mikor apa éjjel-nappal dolgozik, az egyszem nagyszülő heti össz. 4órára van kalibrálva, a bébiszitter pedig megfizethetetlen lett.)

Amúgy továbbra is keményedik a hasam - már a 11. héttől -, eszem a magnéziumot (Magnesii citricii, meg találtam itthon Magnexet és Magnerotot), valamint vettem vasat (Ferrocomp Forte tabletta: 10mg vas többek között - kismamáknak ajánlva :)). Amikor kevés (6) volt a vasam, kaptam Ferro Folgammát, de mivel most nem mérték az értékeimet, nem merem azzal turbózni magam, ha nem szükséges. Mdokim szerint akár a terhesvitamint el is hagyhatom, azonban ő személy szerint azt ajánlja, hogy magnéziumot - terhesség elején kisebb mennyiséget, később növelhető -, vasat és folsavat a szülésig mindenképpen szedjek - minden kismamának ajánlja.

Baba-érzés: Este mindig érzem Őt, napközben van, hogy nem is tudok rá koncentrálni, mert annyi dolgom van, de mikor lefekszem, akkor ott a kis kapirgálás :) Persze nem egyszerű, hogy pont elöl van a méhlepény, utána jön a gyerek, ilyenkor nehezebb is érezni. Amúgy csak hanyatt fekve bírok elaludni, néha a bal oldalamon, de elég vacak érzés.

VISZONT: Meggyógyultam. Egyik napról a másikra meggyógyultam. Véget ért 2,5hónap - szinte szakadatlan - kínlódás. Úgy néz ki, hogy a "szupervírus" továbbállt. Egyébként a környezetünkben más is ilyen cipőben járt és hasonlóképp nem értjük, hogy lehet ilyen hosszú lefolyású náthás-köhögős car. Én savanyú zöldalmát ettem, hagymát, kamillateáztam, és az utolsó héten Bioparoxot nyomattam a torkomba. Valami, vagy ezek összessége használhatott.

Erről eszembe jutott egy mondás, kb. így szól: "Naponta egyél egy almát, és orvos nem lát!"
(Itt megjegyezném, ha újra marhára beteg leszek - almaevés mellett -, akkor ezt az utolsó  bekezdést törlöm :))

...amikor felkelni sem érdemes

Ma elég rossz napom volt. Egész nap szédelegtem és fetrengtem az ágyon, mert aludni sem nagyon tudtam, kínzott a hányinger, miközben olyan hangosan korgott a gyomrom, hogy a szomszédban is hallhatták.

Viszont kora délután már idő volt, hogy induljak a dokim délutános rendelésére a megbeszélt papírért és a mai napi szuriért. Puccba vágtam magam, majd fogmosás után hánytam egyet, kijött az egész napi kaja... rossz időzítés...

Aztán csak elindultam, de teljesen időzített bombának éreztem magam, úgyhogy bevágtam a táskámba egy szemeteszsákot, tuti, ami biztos. Persze nem is mertem arra gondolni, hogy mi van, ha a metrón jön rám, én meg előveszem a kukásszatyrot és belehányok. Szerencsére erre nem került sor, több mint kínos lett volna.

Injekció után még volt egy utam fonalakért, Kálvin-téren akartam leszállni, ezért csak szakaszjegyet vettem, de annyira carul voltam, hogy Deákig utaztam. Ott majdnem megbüntetett az ellenőr, 5percbe került, míg kidumáltam magam, hogy elszámoltam a megállókat. Ha azt mondom, hogy szarul vagyok, azt tuti nem veszi be, pedig szerintem szemmel látható. Ezután kb. úgy éreztem magam, mint egy bűnöző, pedig semmi szándékosság nem volt bennem, ráadásul én jártam pórul, mert Deákról sokkal többet kellett gyalogolni, mint Kálvinról. Erről ennyit. 

Fonalbolt nem ér meg egy posztot sem, többet nem megyek oda. Se nem voltak kedvesek, sőt, egyenesen tolakodóak voltak, se nem rakták össze a tegnapi megrendelésem, miközben az érkezésem előtt még ma fél órával telefonáltam is nekik. Ez volt a hab a tortán mai napon.

Hazafelé apa felvett engem gyerekekkel, és most itthon pihenek, mert totálisan kikészültem 2,5 óra alatt, ami tulajdonképpen egy semmiség. Már bedobtam magnéziumot, utrót, várom, hogy elmúljon a hasfeszülés, tényleg totál carul vagyok..., de legalább nem hánytam többet. Habár a dokim nagyon örült ennek az újabb tünetnek...

Tünetek 2.

Valami iszonyat fáradtság van rajtam, egész nap tudnék aludni... legalább hamarabb lenne kedd :) Péntek, azaz tegnap reggel kiraktam a gyerekeket oviba és bölcsibe, majd hazamentem és fél 1-ig csak aludtam, mozdulatlanul. Forgott velem a szoba, szédültem. Tiszta nyomi hangulatom lett. Őszintén szólva sokkal jobban érezném magam, ha 2-3 naponta szaladgálnék vérvételre, mert amíg nincs fotóm, nekem kell állandóan a bizonyosság, hogy jól halad a terhességem.

Már nagyon várom az ultrahangot! Kell egy szép petezsák, benne egy szihkólyag. Ha ez meglesz, akkor a köv. héten már szívhangot kell hallgatni, és a gyerekemnek hoznia kell az ilyenkor szokásos centiket és millimétereket. Akkor már kicsit fel fogok lélegezni :):):) Tulajdonképpen nem is kérek sokat. 

Tünetek

A már általános terhességi tünet, azaz a mellfájáson (mintha belülről húznák a szalagokat) kívül SZÉDÜLÖK mint a dög. Baromira rossz. Néha elkap a hányinger, de elég lájtosan, csak épp átvillan. Wow, minden terhesség egyre nehezebb - azt mondják -, én pedig ezt aláírom!

Első két terhességgel nem volt semmi tünet a melleken kívül, de most ez nekem tök új. Ráadásul a lányommal való várandósság 4+3. napján még a nőgyógyász sem tudta megállapítani biztosra a terhességet, csak "felpuhulás".  A rendelőjében készített azonnal hcg-tesztet és csont nega lett, míg nekem itthon sorakoztak a - bár halvány - pozi tesztjeim. El sem hitte. Ez egy régi történet, régi orvossal. Jelenleg meddőségi specialistához járok - áll szándékomban járni, ha megmarad a baba -, de csak a 12. hétig vállal a korára való tekintettel; utána megyek az én szuperul műtő orvosomhoz.