Born on the Fourth of October

Mint az Oscar-on:
KÖSZÖNÖM A MEDDŐSÉGI DOKIMNAK, HOGY NEM ENGEDTE EL A BABÁT; KÖSZÖNÖM A SZÜLÉSZORVOSOMNAK, HOGY MINDIG RENDELKEZÉSEMRE ÁLLT ÉS NAGYON ÜGYESEN DOLGOZOTT RAJTAM, HOGY MIND ÉN, MIND A BABÁM EGÉSZSÉGESEK MARADJUNK. KÖSZÖNET A SZÜLÉS ELŐKÉSZÜLETEIBEN ÉS FOLYAMATÁBAN SEGÍTŐ CSAPATNAK, VALAMINT A CSECSEMŐS NŐVÉREKNEK A KLINIKÁN!

Tehát ott kezdeném, hogy még mindig nem szedtem össze magam a szüléstörténetre, pedig nem egy nagy eresztés, de most gyorsan leírom, míg a kis Goaudom alszik.

Tehát szülés napján reggel 7-re kiraktuk a gyerekeket oviban, majd pár perccel fél 8 előtt meg is érkeztünk a Klinikára. Elfoglaltam a szülőszobám, tiszta konfortos volt. Bemutatkozott a szülésznőm, meg egy fiatal harmadéves tanuló, aki elsőnek kapja meg majd a kisbabám, ő volt az aktuális csecsemős nővérkém. Teljesen rendesek voltak, egy szavam nem lehet, mindig megkérdezték, hogy van-e valamire szükségem. Közben bekötöttek egymás utánba 3infúziót, utolsóban már volt glükóz is (állítólag a baba miatt) - amúgy AC-kel mértem a cukrom, 4.4 volt fél kilenc körül -, majd kaptam antibiotikumot, valami "D"-betűset (penicillin-érzékeny vagyok), azt állítólag mindenki kap, mert "biztos, ami biztos".Megitattak savlekötővel, baromi car, sós víz vagy mi a fene! Majdnem kihánytam! Nem volt borotválás, semmi, bár nem is volt rá szükségem, szerintem ezt látták, ugyanis az volt az első, hogy át kellett venni a hálóinget és semmi más nem maradhatott rajtam, úgy pakolták rám a ctg-t.

Levette a szülésznő a Kriós-csomaghoz a szükséges dolgokat belőlem, kitöltötte a papírokat is. Becsúszott elém egy sürgősségi császár, úgyhogy csak fél 11 körül indultunk a műtőbe. Egyébként első voltam a listán. Egészen a műtétig folyamatosan rajtam volt a CTG és rohadtul fájt a hasam. Nem fűztek hozzá nővérek kommentárt, viszont szülés közben hallottam, hogy az egyik mondja az orvosnak, hogy "rossz volt a ctg-je".

Bent bekötötték a spinált, mondták, hogy már csak 6órás (nem 10, mint 3éve), mivel ez most vékonyabb tűvel történik.

Elkezdődött a műtét, doki és a munkatársa folyamatosan beszéltek egymáshoz, hogy nézd ezt, most rakd oda, ezt meg vedd el innen, adj ilyen-olyan eszközt stb. Nem akartam beleszólni, hogy velem is vegyék fel a kapcsolatot és meséljék már, hogy mi van, nehogy aztán emiatt ne tudjanak hatékonyak lenni és legyen valami gebasz. Tehát én lenni rohadt csendben és csak elképzeltem, hogy mi történik. Észrevettem, mikor a doki visszafogja a lélegzetét, baba még sehol, én is sík ideg voltam, hogy minden rendben van-e.

Aztán a jobb oldalamon álló doktornő belekönyökölt a mellkasomba és csak nyomott-nyomott, már felnyögtem. Szinte egy örökkévalóságig tartott, tudtam, hogy most a gyereket próbálják kiszedni, aztán egyszercsak meglett. Hát, jót sírtam. 2x volt már a nyakára tekeredve a köldökzsinór (34. hét óta nem tétlenkedett a kiscsaj), és mint a doki később elmondta: 6-7 perc volt, mire megtalálta bent a gyereket. Mindenféle összenövések voltak a hasamban. Úgyhogy baba felsírt, én is vele sírtam, majd odarakták a fejemhez. Állandóan emeltem volna fel hozzá a fejem, milliószor rám is szóltak, ugyanis spinálnál Tilos! (Olyan magasan tartották a bébit, hogy másképp nem láttam...)

Aztán elvitték bébikét a szülőszobámba, ahol rendbe tették apa szeme láttára, majd apuka megkapta 15percre - ld. lent.  Én akkor megnyugodtam, ő már rendben volt.

Amíg dolgoztak rajtam (doki későbbi beszámolója férjemnek: legalább 40perc volt, míg belül is embert csináltam a feleségéből - azé' ez durva :)) elkapott a hányinger. Bő negyed óra múlva, mikor már alig válaszolgattam a nővérek kérdéseire, megkérdezték, hogy "nincs jól", mondtam, hogy rosszul vagyok. Közölték, hogy "szóljon, legközelebb szóljon, panaszkodjon". Mondtam, hogy azért nem szóltam, nehogy megint sós vizet itassanak velem. Az orvosom ezen annyira röhögött, hogy szerintem majdnem eldobta a szikét. Mindenki röhögött, csak én nem. Kaptam egy fecskendőnyi valamit a karomba, aztán nemsokára már jobb is lett.

A dokim társa, a doktornő ragaszkodott hozzá, hogy az orvosom vágja ki az előző műtétek hegeit és csináltak EGY (!) nagyon szép vágást, majd gyönyörűen összevarrták (nem kevés idő alatt) - dokinő plasztikai sebész. Az öröm az ürömben, hogy az én totál rosszul gyógyuló bőröm begyullad a jobb szélső résznél, úgyhogy a két héttel ezelőtti varratszedés másnapján már fel is szakadt egy jó centin a seb és ömlött ki a genny. Aznap klinikán rendbe tettek, majd hétfőn is bementünk, akkor már látta az orvosom is. Beígérte, hogy szerdán már szór is bele porcukrot, ugyanis az elvonja a vizet a baciktól, amik emiatt "éhen halnak", így fertőtlenítik manapság a sebet. Azt hittem, hogy hülyéskedik. Sónak hasonló jó tulajdonságai vannak, csak a falat kaparnám le :) Azóta napi 3x tisztítok, jódozok, kötést cserélek. Egyébként tényleg gyönyörű szép lett a hegem többi része!

Még szerencse, hogy nem lesz több császármetszésem, mert a következőnél lehet, hogy már össze sem varrnak, hanem belocsolják a sebet ecettel, "majd az összerántja"...

Folyt. köv. a bent tartózkodásról...

KEDDEN SZÜLÖK! Vagy nem.

OKTÓBER 1. VAN! (38+1)

Augusztus 02-án kaptam a diagnózist megrövidült méhnyakra és szigorú pihenést „írt fel” a doki és lásd, már két hónappal később van és minden okés, egyben vagyunk. 

Betöltött 38. héten már nincs olyan, hogy „hamarabb” jön a baba, bármikor jöhet!

Amúgy pont a barátnőmnek mondtam, hogy azt vettem észre, aki sápítozik, hogy „koraszülök”, az még a 42. hétig is képes kihúzni, aki meg csendben van, az sokszor jól megszívja és hirtelen megindul nála idő előtt a szülés, tehát: Én sápítozni fogok… és bejött!!!

Kezdem az elején:

HÉTFŐ

-         vérvétel (ellenanyag-, teljes vér- és vizeletvizsgálat) (2-3 nap az átfutás – ezt mondták)

-         streptococcus-kenetvétel (egy hét az átfutás – ezt mondták)

CSÜTÖRTÖK

Beugrottam Sotéra laborleletekért: a vér- és vizeletlaboron kívül más nem lett kész!!!  Aki nálam okosabb, az a 36. hét végén megy laborba!!!

Nődoki látogatás, 7-8-an voltak előttem és még dél sem volt! Elrohantam újságoshoz, vettem egy halom folyóiratot olvasni. Végre bejutottam. Az első, a vizsgálat. Fel van puhulva a méhszáj, rám lett parancsolva, hogy műtét előtti napig szedjem a magnéziumot, napi 500mg! Akkor már 2. napja nem szedtem, mondván nem baj, ha a méhem dolgozik így a 37. héten stb… olvastam ezt-azt. Úgy néz ki, ha én nem szedem a magnéziumot, akkor felgyorsulnak az események, tehát szedem.

Kérdezte a dokim, hogy mikor szeretnék szülni, mondtam, hogy KEDDEN! Ennek nem látta semmi akadályát. Feltételezem, hogy a felpuhult méhszáj azért ebben segített, azaz inkább legyen kedd, mint hogy szerda éjjel rángassa ki egy telefon az ágyból, hogy irány a műtő, mert megyek szülni.

Orvos a lelkemre kötötte, hogy szerezzem meg a vércsoport és ellenanyag eredményeket, mert anélkül „nem lehet” megcsinálni a műtétet! Na, ezért a címben szereplő „vagy nem”.

Uh-ra már nem tudott kiírni, a központi uh fullon volt. Mondta, hogy a másnapi ctg-n egy flowmetriát meg tudok beszélni. Jobb mint a semmi. Ha tudom, hogy ez ilyen nehézkes, akkor már a 34. heti vizsgálaton ezt elintézem vele. Egyébként visszagondolva Sotén egyszer voltam csak ultrahangon, mikor az előző lányom alig mocorgott, megnézték.

Tehát az én blogomban nem lesz olyan, hogy ennyi és annyi volt a becsült súlya szülés előtt, de lám-lám, mégsem annyival született. Fogalmam sincs, hogy hogy állunk.

Igyekszem abba kapaszkodni, hogy a 34. héten az uh-s csaj azt mondta, hogy 1-es a lepény, bár szíve szerint 0-át írna be, de a 30. hét után már illik egyesnek lennie. Nálam  csak 2-3 meszes milliméter van benne/volt benne. Tehát lepény valószínűleg kitart. Gyerek eddig szépen növekedett, miért állna le? 36. héten a flow is jó volt. (Előző lányommal is a 34. héten volt az utolsó uh… a fiammal viszont a végén szinte hetente.)

Kérdezte B-doki, hogy mennyit mozog a gyerek. Mondtam, hogy mozog, de inkább este-éjszaka és kaja után. Viszont sokkal kevesebbet, mint eddig, gondolom a mérete miatt. Erre bólogat, hogy ideje tovább lépni és megszületnie. Egyébként már ennyire a végén nálam tökre nincs jelentősége az ultrahangnak, hisz mindjárt találkozunk a kislányommal.

PÉNTEK

Ctg. Jó sokat vártunk, meg kell hagyni. Kész dömping volt. Az eredmény nem volt tökéletes, úgyhogy nem kellett pedáloznom a flowmetriáért, már írta is ki nekem a nővér. Az uh-n csodák csodájára vártam cirka 7percet és már be is jutottam. Ez a múltkori 1-1,5 órához képest egy csoda volt. A flow tökéletes – ezt mondta a doktor. Tehát remélhetőleg a gyerek is jól fejlődik – ezt meg én mondom. (Kérésre ultrahangot nem csinálnak, bepróbáltam.)

Nem értem, hogy miért van jelentősége annak, hogy a jobb oldalamon feküdtem a ctg alatt… még egyszer sem írták rá a papíromra. Ez most annyira kirívó eset? Ha a hasamon feküdtem volna, oké, megértem, de végülis oldalfekvés volt.

Orvosom egész pénteken műtött – előre szólt róla -, úgyhogy szaladgáltam oda-vissza, hogy szerezzek valakit, aki láttamozza a ctg-s papírt.

Dokim szombaton, azaz ma focizni megy – nem szülök.

Vasárnap pihen – nem szülök.

Hétfőn én megyek fodrászhoz és kozmetikushoz (laboreredményekéééért) – nem szülök.

Kedd: SZÜLÉS - minden vágyam így teljesüljön!

Legyen egészséges a picúr, szép és okos!!!

7.30-kor kell felvetetni magam kiírt császárra, és a délelőtt folyamán műtenek. A múltkor is így mentünk be a férjemmel, doki mondta, hogy még egy jó óra, míg sorra kerülök, aztán ahogy kihúzta a párom a lábát – vitte fiamat bölcsibe -, már toltak is be engem a műtőbe. Mire visszaért a férjem, pont hoztak engem és a babát vele szemben a folyosón, akkor gyorsan csinálhatott pár képet – jó időzítés. Szegény párom rosszabb bőrben van szülésnél mint én.

ITTHON

Tegnap kimostam – végre – a matracot a kiságyba miután hazajöttünk. Nem volt kis menet. Megállapítottam, hogy annó többször kellett volna tisztítanom, akkor most nem szívnék ekkorát. Aztán levittem az emeletről és kiraktam az udvarra csepegni a bazi nagy szárítóra (majd feltöröltem a lépcsőt, hogy a köv. körben ne zuhanjak le a vizes kövön). Remélem, hogy azóta sem szarták le a madarak! Sokkal könnyebb volt a matrac, mint gondoltam, vagy csak én lettem qu.va erős!

Kimostam az autósülés- (hordozó) és a pihenőszék huzatát. Ma vasalni fogok és bapakolok mindent a gyerekszobába. Hát igen, nem kapkodtam el ezeket a dolgokat, pedig hamarabbra terveztem.

Gyerekek minden nap kérdezgetik, hogy „megszületett-e már a kistesó?” Én meg mondom, hogy „még nem, de nemsokára”. A fiam ezt kapásból tudomásul veszi (neki nem újdonság a kistesó érkezése), de a lányom: „hazudtál! Azt mondtad, hogy mindjárt megszületik!”

Úgy képzeli, hogy amint hazahozzuk a kórházból a babát, ő nagyon sokat fog vele játszani – ezzel nincs is semmi gond, az én lányom egy babázós típus, és teljesen úgy gondolkodik, ahogy egy 3éves. Hazajön, leül megfésülni a babáit, átöltözteti őket, főz nekik. Azt gondolja, hogy a kistesót is majd megfürdetheti, megetetheti, betakarja, hintáztatja és telerakja csatokkal a haját. Minden egyes alkalommal el kell neki mondanom, hogy a hugi sokat fog aludni, lehet, hogy sokat is fog sírni, talán fel is fogja őt ébreszteni éjszaka, de ha „nagy” lesz, akkor majd rengeteget játszhatnak együtt, csak az még pár hónap (nálam a „nagy” azt jelenti, hogy a gyerek már ül, onnantól kezdve tényleg egy csomót lehet vele érdemben játszani), addig viszont csak simogathatja, beszélhet hozzá, játszhat a szobájában, de nem piszkálhatja. Ilyenkor nyerek egy újabb napot, aztán kezdődik minden elölről. 

CSAK A KRIÓS TÁSKÁT NE FELEJTSEM ITTHON!

CTG_2. (37+0)

Előzmény:
Baromi korán beértünk a férjemmel a kapott időponthoz képest, úgyhogy a győztesek vigyorával elballagtam az Ambulanciára, hogy levetessem az újabb Streptococcus-kenetet (feladóvevény befizetve, lobogtattam a kezemben). Ja, jól pofára is estem, mert a péntek az egyetlen hétköznap, mikor nincs futárszolgálat, úgyhogy Ma nem vesznek le semmit! Óhogyaza!

Amúgy férjem csak a sofőröm, sem uh-ra, se semmire nem jön be velem sosem (fiamnál a 12. hetin volt életében először és utoljára), mert feszélyezi v. nemtommi, én meg tök jól érzem magam ettől - fura pár vagyunk, más meg kéz a kézben és mindig együtt stb-stb :):):)

Nincs mit tenni, hétfőre marad. Egy hét az eredményig, tehát 03-án valszeg nem szülök!
Hétfőn amúgy is megyek laborba vérvételekre, meg leadni "ezt-azt", úgyhogy ez is bele fog férni, csak az idő szorít.

Magzati szívhang:
CTG-n belefutottam egy barátosnőmbe, még a meddőségi dokinál találkoztunk nagyon sokszor és jókat dumáltunk akkoriban is. Most is végig beszéltük az egész vizsgálatot. Az ő dokija is a betöltött 39. hét mellett kardoskodik.... nyilván ez már nem véletlen ("ennyi légy nem tévedhet"?) Mivel csak pár nap különbség van a babócák között, sanszos, hogy egy időben leszünk a kórházban, tök jó! Ő is októberi gyereket akar, én is, nagyon szuper lenne, ha minden kívánságunk ezzel kapcsolatban teljesülne!

Kicsit helyezkedtem, baba kiugrálta magát a kocsiban míg odaértünk, ezért fel kellett cukkolnom, hogy mozogjon rendesen.

Vérnyomásom 120/80, továbbra sem vizesedek. Minden a régi :)De tényleg, ennyi testmozgás mellett, ami kijut nekem nap mint nap, nincs időm vizesedni!

Engem most nem küldtek el flowmetriára, sem uh-ra, úgyhogy irány az eredménnyel az ambulancia; ahol a kiértékelő doki tényleg kivesézte nekem személyesen, hogy mennyire jók lettek az eredményeim és szerinte jelen pillanatban nincs szükség egyéb vizsgálatra. Felhoztam neki is a köldökzsinór-témát... nem tudok róla lekattanni... mondja, hogy a méhen belüli elhalásoknak igen apró, icipici ezredszázaléka következik be a köldökzsinór miatt. Ráadásul elég bosszantónak tartja, hogy ezzel riogatják a kismamákat. Azt is elmondta, hogy lehet a 34. héten ez volt az állapot, azaz a nyakán volt a babának, de már másnap akár le is kerülhetett róla. Higgyem el, ha a babának valami nem kényelmes, ki fogja találni, hogy és mint forduljon jobb pozícióba, ne aggódjak emiatt. Egyébként nem azért, mert megnyugtatott, hanem mert vette a fáradtságot, és élőszóban magyarázta el mennyire jók az eredmények és "aggodalomra semmi ok", nagyon szimpatikus volt ez az orvos. Legtöbbször csak egy szignót nyomnak a papírra és küldenek utamra (nem mellesleg: sokan voltak, mégis szakított rám időt).

Egyébként felhívtam dr. Bét, aki belesuttogta a telefonba, hogy "épp előadáson vagyok, nem tudunk találkozni". Úgy látszik, hogy az összes kérdésemmel mégiscsak kivárom a csütörtököt, amikor úgyis találkozok vele. Bédoki "megérdemelte" volna, hogy most szüljek :)

MÁR CSAK 8-AT KELL ALUDNI ÉS OKTÓBER!

CTG_1. (36+0)

Elöljáróban
Hétfő-kedd hívogattam a Sote ctg-jét, vagy 35x, de vagy foglalt volt, vagy nem vették fel, vagy felvették és már le is csapták. Végül személyesen fáradtam be időpontért... nonszensz.

Mivel ma töltöttem a 36. hetet, ezért a mai nap volt az első eksön, és ez mindig nagyon izgalmas.

(Baromira wc-re kellett mennem - 3x :) -, de se papír, se szappan nem volt 4 helyiségbeeeeen sem, ez elég felháborított. Büfében a 10db-os noname papírzsepi 90,-Ft!!! Szerencsére antibakteriális törlőkendő és folyadék volt nálam - a gyerekek reggel elhasználták az összes zsepim a táskámból, én meg nem pótoltam...)

CTG
Időre mentem, de jó 20percet vártam. Babókám remekelt, ahogy meghallotta a kis haverok szívdobogását, teljesen beindult a gyerekem. A nővér szerint jó eredmények, láttamozó doki szerint is.

Flowmetriára is mentem a nyakra tekeredett köldökzsinór végett, az is rendben volt:
Az arteria umbilicalison PI: 0.88, RI: 0.57, A/B:2.34

Egy büdös szót nem értek belőle, de az uh-s hölgy szerint ez tökéletes, ennyi nekem elég is :) (rég voltam ilyen engedékeny :))

MÉG MINDIG OKTÓBER 03-04-RE HAJTOK SZÜLÉSILEG! (38+3 v. 38+4)

Nem akarok becsavarodni, kint akarom tudni a gyereket; akkor leszek megnyugodva, ha látom, hogy ő jól van és nem kell tovább aggódni holmi nyakra csavarodott köldökzsinór és egyéb végett!

Majd el is felejtettem, mikor beléptem a klinika épületébe, pont összefutottam a - napbarnította, jókedélyű - dokimmal, aki a lelkemre kötötte, hogy ne lébecoljam el a ctg-ket és akkor másfél hét múlva találkozzunk! Háhogynemá', pont én fogom elmulasztani :):):)

Meg akartam tőle kérdezni, hogy meddig szedjem a magnéziumot (van egy olyan car érzésem, hogy ahogy abbahagyom, megszülök, annyira szokott keményedni a hasam, hogy az utcán megállok... meg kell állnom), valamint, hogy van-e valami protokoll klinikai uh a 37-38. hét környékén.

Kérdezés hiányában ezekre nem tudom a választ, tehát a 36. héten még végig szedem a Mg250mg-os kapszulákat, és jövőhét pénteken megint nekifutok a kérdéseknek.

Nagyon várjuk a kiscsajszit, bár a szobája még sehogy sem áll :):):) A tesói is be van zsongva, minden nap beszélnek hozzá és megmutatják Neki (pocakomnak) a játékokat, amiket oda fognak számára adni, ha megszületik... olyan aranyosak... ilyenkor könnybe is lábad a szemem, bár nem vagyok nagy picsogós.