OKTÓBER 1. VAN! (38+1)
Augusztus 02-án kaptam a diagnózist megrövidült méhnyakra és szigorú pihenést „írt fel” a doki és lásd, már két hónappal később van és minden okés, egyben vagyunk.
Betöltött 38. héten már nincs olyan, hogy „hamarabb” jön a baba, bármikor jöhet!
Amúgy pont a barátnőmnek mondtam, hogy azt vettem észre, aki sápítozik, hogy „koraszülök”, az még a 42. hétig is képes kihúzni, aki meg csendben van, az sokszor jól megszívja és hirtelen megindul nála idő előtt a szülés, tehát: Én sápítozni fogok… és bejött!!!
Kezdem az elején:
HÉTFŐ
- vérvétel (ellenanyag-, teljes vér- és vizeletvizsgálat) (2-3 nap az átfutás – ezt mondták)
- streptococcus-kenetvétel (egy hét az átfutás – ezt mondták)
CSÜTÖRTÖK
Beugrottam Sotéra laborleletekért: a vér- és vizeletlaboron kívül más nem lett kész!!! Aki nálam okosabb, az a 36. hét végén megy laborba!!!
Nődoki látogatás, 7-8-an voltak előttem és még dél sem volt! Elrohantam újságoshoz, vettem egy halom folyóiratot olvasni. Végre bejutottam. Az első, a vizsgálat. Fel van puhulva a méhszáj, rám lett parancsolva, hogy műtét előtti napig szedjem a magnéziumot, napi 500mg! Akkor már 2. napja nem szedtem, mondván nem baj, ha a méhem dolgozik így a 37. héten stb… olvastam ezt-azt. Úgy néz ki, ha én nem szedem a magnéziumot, akkor felgyorsulnak az események, tehát szedem.
Kérdezte a dokim, hogy mikor szeretnék szülni, mondtam, hogy KEDDEN! Ennek nem látta semmi akadályát. Feltételezem, hogy a felpuhult méhszáj azért ebben segített, azaz inkább legyen kedd, mint hogy szerda éjjel rángassa ki egy telefon az ágyból, hogy irány a műtő, mert megyek szülni.
Orvos a lelkemre kötötte, hogy szerezzem meg a vércsoport és ellenanyag eredményeket, mert anélkül „nem lehet” megcsinálni a műtétet! Na, ezért a címben szereplő „vagy nem”.
Uh-ra már nem tudott kiírni, a központi uh fullon volt. Mondta, hogy a másnapi ctg-n egy flowmetriát meg tudok beszélni. Jobb mint a semmi. Ha tudom, hogy ez ilyen nehézkes, akkor már a 34. heti vizsgálaton ezt elintézem vele. Egyébként visszagondolva Sotén egyszer voltam csak ultrahangon, mikor az előző lányom alig mocorgott, megnézték.
Tehát az én blogomban nem lesz olyan, hogy ennyi és annyi volt a becsült súlya szülés előtt, de lám-lám, mégsem annyival született. Fogalmam sincs, hogy hogy állunk.
Igyekszem abba kapaszkodni, hogy a 34. héten az uh-s csaj azt mondta, hogy 1-es a lepény, bár szíve szerint 0-át írna be, de a 30. hét után már illik egyesnek lennie. Nálam csak 2-3 meszes milliméter van benne/volt benne. Tehát lepény valószínűleg kitart. Gyerek eddig szépen növekedett, miért állna le? 36. héten a flow is jó volt. (Előző lányommal is a 34. héten volt az utolsó uh… a fiammal viszont a végén szinte hetente.)
Kérdezte B-doki, hogy mennyit mozog a gyerek. Mondtam, hogy mozog, de inkább este-éjszaka és kaja után. Viszont sokkal kevesebbet, mint eddig, gondolom a mérete miatt. Erre bólogat, hogy ideje tovább lépni és megszületnie. Egyébként már ennyire a végén nálam tökre nincs jelentősége az ultrahangnak, hisz mindjárt találkozunk a kislányommal.
PÉNTEK
Ctg. Jó sokat vártunk, meg kell hagyni. Kész dömping volt. Az eredmény nem volt tökéletes, úgyhogy nem kellett pedáloznom a flowmetriáért, már írta is ki nekem a nővér. Az uh-n csodák csodájára vártam cirka 7percet és már be is jutottam. Ez a múltkori 1-1,5 órához képest egy csoda volt. A flow tökéletes – ezt mondta a doktor. Tehát remélhetőleg a gyerek is jól fejlődik – ezt meg én mondom. (Kérésre ultrahangot nem csinálnak, bepróbáltam.)
Nem értem, hogy miért van jelentősége annak, hogy a jobb oldalamon feküdtem a ctg alatt… még egyszer sem írták rá a papíromra. Ez most annyira kirívó eset? Ha a hasamon feküdtem volna, oké, megértem, de végülis oldalfekvés volt.
Orvosom egész pénteken műtött – előre szólt róla -, úgyhogy szaladgáltam oda-vissza, hogy szerezzek valakit, aki láttamozza a ctg-s papírt.
Dokim szombaton, azaz ma focizni megy – nem szülök.
Vasárnap pihen – nem szülök.
Hétfőn én megyek fodrászhoz és kozmetikushoz (laboreredményekéééért) – nem szülök.
Kedd: SZÜLÉS - minden vágyam így teljesüljön!
Legyen egészséges a picúr, szép és okos!!!
7.30-kor kell felvetetni magam kiírt császárra, és a délelőtt folyamán műtenek. A múltkor is így mentünk be a férjemmel, doki mondta, hogy még egy jó óra, míg sorra kerülök, aztán ahogy kihúzta a párom a lábát – vitte fiamat bölcsibe -, már toltak is be engem a műtőbe. Mire visszaért a férjem, pont hoztak engem és a babát vele szemben a folyosón, akkor gyorsan csinálhatott pár képet – jó időzítés. Szegény párom rosszabb bőrben van szülésnél mint én.
ITTHON
Tegnap kimostam – végre – a matracot a kiságyba miután hazajöttünk. Nem volt kis menet. Megállapítottam, hogy annó többször kellett volna tisztítanom, akkor most nem szívnék ekkorát. Aztán levittem az emeletről és kiraktam az udvarra csepegni a bazi nagy szárítóra (majd feltöröltem a lépcsőt, hogy a köv. körben ne zuhanjak le a vizes kövön). Remélem, hogy azóta sem szarták le a madarak! Sokkal könnyebb volt a matrac, mint gondoltam, vagy csak én lettem qu.va erős!
Kimostam az autósülés- (hordozó) és a pihenőszék huzatát. Ma vasalni fogok és bapakolok mindent a gyerekszobába. Hát igen, nem kapkodtam el ezeket a dolgokat, pedig hamarabbra terveztem.
Gyerekek minden nap kérdezgetik, hogy „megszületett-e már a kistesó?” Én meg mondom, hogy „még nem, de nemsokára”. A fiam ezt kapásból tudomásul veszi (neki nem újdonság a kistesó érkezése), de a lányom: „hazudtál! Azt mondtad, hogy mindjárt megszületik!”
Úgy képzeli, hogy amint hazahozzuk a kórházból a babát, ő nagyon sokat fog vele játszani – ezzel nincs is semmi gond, az én lányom egy babázós típus, és teljesen úgy gondolkodik, ahogy egy 3éves. Hazajön, leül megfésülni a babáit, átöltözteti őket, főz nekik. Azt gondolja, hogy a kistesót is majd megfürdetheti, megetetheti, betakarja, hintáztatja és telerakja csatokkal a haját. Minden egyes alkalommal el kell neki mondanom, hogy a hugi sokat fog aludni, lehet, hogy sokat is fog sírni, talán fel is fogja őt ébreszteni éjszaka, de ha „nagy” lesz, akkor majd rengeteget játszhatnak együtt, csak az még pár hónap (nálam a „nagy” azt jelenti, hogy a gyerek már ül, onnantól kezdve tényleg egy csomót lehet vele érdemben játszani), addig viszont csak simogathatja, beszélhet hozzá, játszhat a szobájában, de nem piszkálhatja. Ilyenkor nyerek egy újabb napot, aztán kezdődik minden elölről.
CSAK A KRIÓS TÁSKÁT NE FELEJTSEM ITTHON!
