Ma elég rossz napom volt. Egész nap szédelegtem és fetrengtem az ágyon, mert aludni sem nagyon tudtam, kínzott a hányinger, miközben olyan hangosan korgott a gyomrom, hogy a szomszédban is hallhatták.
Viszont kora délután már idő volt, hogy induljak a dokim délutános rendelésére a megbeszélt papírért és a mai napi szuriért. Puccba vágtam magam, majd fogmosás után hánytam egyet, kijött az egész napi kaja... rossz időzítés...
Aztán csak elindultam, de teljesen időzített bombának éreztem magam, úgyhogy bevágtam a táskámba egy szemeteszsákot, tuti, ami biztos. Persze nem is mertem arra gondolni, hogy mi van, ha a metrón jön rám, én meg előveszem a kukásszatyrot és belehányok. Szerencsére erre nem került sor, több mint kínos lett volna.
Injekció után még volt egy utam fonalakért, Kálvin-téren akartam leszállni, ezért csak szakaszjegyet vettem, de annyira carul voltam, hogy Deákig utaztam. Ott majdnem megbüntetett az ellenőr, 5percbe került, míg kidumáltam magam, hogy elszámoltam a megállókat. Ha azt mondom, hogy szarul vagyok, azt tuti nem veszi be, pedig szerintem szemmel látható. Ezután kb. úgy éreztem magam, mint egy bűnöző, pedig semmi szándékosság nem volt bennem, ráadásul én jártam pórul, mert Deákról sokkal többet kellett gyalogolni, mint Kálvinról. Erről ennyit.
Fonalbolt nem ér meg egy posztot sem, többet nem megyek oda. Se nem voltak kedvesek, sőt, egyenesen tolakodóak voltak, se nem rakták össze a tegnapi megrendelésem, miközben az érkezésem előtt még ma fél órával telefonáltam is nekik. Ez volt a hab a tortán mai napon.
Hazafelé apa felvett engem gyerekekkel, és most itthon pihenek, mert totálisan kikészültem 2,5 óra alatt, ami tulajdonképpen egy semmiség. Már bedobtam magnéziumot, utrót, várom, hogy elmúljon a hasfeszülés, tényleg totál carul vagyok..., de legalább nem hánytam többet. Habár a dokim nagyon örült ennek az újabb tünetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése