Doktor Bé és a Többiek

Tegnap felkerestem a szülészemet, Dr. Bét. Mosolygós-kedves-rendes volt, ahogy szokott. Átfutotta a dossziémat a leleteimmel és táblázatommal (progi - ami itt a blogban is szerepel). A kedvéért pakoltam össze mindent egy helyre, ugyanis szanaszét voltak a papírok szerte a lakásban - a tavalyi HPV-szűrésem eredményét a mai napig nem találtam meg. Elismeréssel szólt a meddőségi dokimról, akihez addig jártam, Ők ugyanis - mint kiderült - kollégák voltak A Klinikán. A Hajdú Krisztina pedig órákat adott neki az egyetemen, mikor még tanult. A védőnőm pedig a m.dokimnál írta a szakdogáját, és imádta azt a dokit... kicsi a Világ :)

Mondta, hogy akkor Ő most készül egy "szép császárra" velem kapcsolatban.
Megemlítettem neki a tarkóredőt, mire mondta, hogy 18. heti uh-ra menjek a Lintner Balázs Dr-hoz (Istenhegyi klinika, avagy a magánrendelése pont a dokim melletti szoba), nagy koponya, ha Ő azt mondja majd, hogy minden rendben, akkor Bédoki meg fog nyugodni, és én is nyugodtan kiengedhetek. Egyébként egy genetikus is őt ajánlotta nekem... Na, rögvest be is jelentkeztem, úgyhogy jövőhét utáni pénteken, pont 18. hétbe lépve megyek hozzá. Gyerkőcöm behozta a két nap lemaradását, úgyhogy simán meglesz a méret, hogy diagnosztizálható legyen bármi.

Kifaggattam amnióról, kaptam ajánlást, hogy legyen a tarsolyomban, ha bármi gebasz lenne péntek 13-án... nem vagyok babonás! :)

Ha minden rendben van, akkor 4hét múlva találkozom vele, ha nincs, akkor azonnal-rögtön-iziben telefonálni neki.

Hétfőn megyek a "hagyományos" Afp-re, elvileg meglesz az eredménye 13-ra... nagyon drukkolok, mert azzal kell menni uh-ra.

Szerdán a négyes tesztre vagyok hivatalos és H.Krisztinánál lesz egy uh-m... ha már ott vagyok. Péntekre megvan a vérteszt eredménye. Végülis, ha nem jön meg az Afp, akkor ez sem rossz, állítólag meglesznek benne azok az értékek, amik számítanak.

Amniocentézis gondolatmenet még nincs lejátszva, még nem döntöttem. Vannak napok, amikor egyértelműen "megyek", máskor meg "ki van zárva". Meglátom a véreredményeket és a két uh történéseit, a koponyák majd elmondják a véleményüket és akkor lesz, amit mérlegelhetek.

(Napközben-este a lányomat sokat emelgetem, valahogy megszoktam... ilyenkor utólag kapcsolok és baromira megijedek, hogy ha épp mondjuk amnio után lennék, akkor az szinte kész halálos ítélet a picúrnak. Hiába, a megszokás, ráadásul ha nem fáj a hasam, akkor észre sem veszem a gyerek súlyát (16kg), hisz napi rendszerességgel megy nálunk a "felkapom, megszeretgetem", avagy "kikapom a fürdőkádból". Fogalmam sincs, hogy oldanám meg a beavatkozás utáni kötelező 3-5 nap fekvést, mikor apa éjjel-nappal dolgozik, az egyszem nagyszülő heti össz. 4órára van kalibrálva, a bébiszitter pedig megfizethetetlen lett.)

Amúgy továbbra is keményedik a hasam - már a 11. héttől -, eszem a magnéziumot (Magnesii citricii, meg találtam itthon Magnexet és Magnerotot), valamint vettem vasat (Ferrocomp Forte tabletta: 10mg vas többek között - kismamáknak ajánlva :)). Amikor kevés (6) volt a vasam, kaptam Ferro Folgammát, de mivel most nem mérték az értékeimet, nem merem azzal turbózni magam, ha nem szükséges. Mdokim szerint akár a terhesvitamint el is hagyhatom, azonban ő személy szerint azt ajánlja, hogy magnéziumot - terhesség elején kisebb mennyiséget, később növelhető -, vasat és folsavat a szülésig mindenképpen szedjek - minden kismamának ajánlja.

Baba-érzés: Este mindig érzem Őt, napközben van, hogy nem is tudok rá koncentrálni, mert annyi dolgom van, de mikor lefekszem, akkor ott a kis kapirgálás :) Persze nem egyszerű, hogy pont elöl van a méhlepény, utána jön a gyerek, ilyenkor nehezebb is érezni. Amúgy csak hanyatt fekve bírok elaludni, néha a bal oldalamon, de elég vacak érzés.

VISZONT: Meggyógyultam. Egyik napról a másikra meggyógyultam. Véget ért 2,5hónap - szinte szakadatlan - kínlódás. Úgy néz ki, hogy a "szupervírus" továbbállt. Egyébként a környezetünkben más is ilyen cipőben járt és hasonlóképp nem értjük, hogy lehet ilyen hosszú lefolyású náthás-köhögős car. Én savanyú zöldalmát ettem, hagymát, kamillateáztam, és az utolsó héten Bioparoxot nyomattam a torkomba. Valami, vagy ezek összessége használhatott.

Erről eszembe jutott egy mondás, kb. így szól: "Naponta egyél egy almát, és orvos nem lát!"
(Itt megjegyezném, ha újra marhára beteg leszek - almaevés mellett -, akkor ezt az utolsó  bekezdést törlöm :))