Bementem, leültetett, kifaggatott hogy és miként vagyok, majd jött a vizsgálat. Már elszoktam a manuálistól, jó érzés volt, hogy a 4. hét kivételével csak sima, szinte észrevehetetlen uh-bráner volt csak bennem. De most, basszus, a kézi vizsgálat rohadtul fájt... ezért csak csúsztam-csúsztam egyre feljebb... persze egy idő után már nem tudsz tovább mászni...
Aztán ultrahangon megnézhettem a picikémet, tiszta szép formája lett már, szépen lenövögette a napi 1mm-t, ez volt a házifeladata :)
"Lúdtojásnyi méh szabad környezetben, UH: uterusban egy élő embrió, CRL 12mm, Gr.s.7-8.
T.Védőnő! Kérjük terhes könyvvel és labor beutalóval ellátni!"
Erre mondtam neki, hogy a védőnőm nem sürgeti, szerinte ráér a kiskönyv, erre kategórikusan kijelentette, hogy nem érdekli mit mond a védőnő, Ő ragaszkodik hozzá :) Én azt gondolom, hogy talán a kiskönyvnek van egy bizonyos pozitív ráhatása, varázsa az ember lányára, és sokkal optimistább lesz, ezért akarja nagyon nekem ezt a "terméket", mivel túl beszari vagyok :):):)
Kérdeztem a magnéziumot, mondja, hogy napi 10 görcsölésnél vegyek be az ötszázasból, de ne szoktassam hozzá magam még így az elején.
És íme a fotó, amin a baba "áll", azaz felül a feje, kezei (legalábbis én annak látom), pocak, meg szerintem még egy kis farkinca, ami nemsokára eltűnik. Láttam a szikhólyagot, szabályos szívverést is.
Szépen növöget, tehát megnyugodtam, hogy ebben hozza a tankönyvi formát, nincs vele semmi baj, de mivel kisebb kicsivel, mint 7+6-nál lenni kéne, ezért tényleg később fogant. Így viszont "csak lány lehet" ;-)
Csodálatos!!!
VálaszTörlésKösziiii :) Milyen gyorsan reagáltál az új blogra, de ari vagy!
VálaszTörlés