Born on the Fourth of October

Mint az Oscar-on:
KÖSZÖNÖM A MEDDŐSÉGI DOKIMNAK, HOGY NEM ENGEDTE EL A BABÁT; KÖSZÖNÖM A SZÜLÉSZORVOSOMNAK, HOGY MINDIG RENDELKEZÉSEMRE ÁLLT ÉS NAGYON ÜGYESEN DOLGOZOTT RAJTAM, HOGY MIND ÉN, MIND A BABÁM EGÉSZSÉGESEK MARADJUNK. KÖSZÖNET A SZÜLÉS ELŐKÉSZÜLETEIBEN ÉS FOLYAMATÁBAN SEGÍTŐ CSAPATNAK, VALAMINT A CSECSEMŐS NŐVÉREKNEK A KLINIKÁN!

Tehát ott kezdeném, hogy még mindig nem szedtem össze magam a szüléstörténetre, pedig nem egy nagy eresztés, de most gyorsan leírom, míg a kis Goaudom alszik.

Tehát szülés napján reggel 7-re kiraktuk a gyerekeket oviban, majd pár perccel fél 8 előtt meg is érkeztünk a Klinikára. Elfoglaltam a szülőszobám, tiszta konfortos volt. Bemutatkozott a szülésznőm, meg egy fiatal harmadéves tanuló, aki elsőnek kapja meg majd a kisbabám, ő volt az aktuális csecsemős nővérkém. Teljesen rendesek voltak, egy szavam nem lehet, mindig megkérdezték, hogy van-e valamire szükségem. Közben bekötöttek egymás utánba 3infúziót, utolsóban már volt glükóz is (állítólag a baba miatt) - amúgy AC-kel mértem a cukrom, 4.4 volt fél kilenc körül -, majd kaptam antibiotikumot, valami "D"-betűset (penicillin-érzékeny vagyok), azt állítólag mindenki kap, mert "biztos, ami biztos".Megitattak savlekötővel, baromi car, sós víz vagy mi a fene! Majdnem kihánytam! Nem volt borotválás, semmi, bár nem is volt rá szükségem, szerintem ezt látták, ugyanis az volt az első, hogy át kellett venni a hálóinget és semmi más nem maradhatott rajtam, úgy pakolták rám a ctg-t.

Levette a szülésznő a Kriós-csomaghoz a szükséges dolgokat belőlem, kitöltötte a papírokat is. Becsúszott elém egy sürgősségi császár, úgyhogy csak fél 11 körül indultunk a műtőbe. Egyébként első voltam a listán. Egészen a műtétig folyamatosan rajtam volt a CTG és rohadtul fájt a hasam. Nem fűztek hozzá nővérek kommentárt, viszont szülés közben hallottam, hogy az egyik mondja az orvosnak, hogy "rossz volt a ctg-je".

Bent bekötötték a spinált, mondták, hogy már csak 6órás (nem 10, mint 3éve), mivel ez most vékonyabb tűvel történik.

Elkezdődött a műtét, doki és a munkatársa folyamatosan beszéltek egymáshoz, hogy nézd ezt, most rakd oda, ezt meg vedd el innen, adj ilyen-olyan eszközt stb. Nem akartam beleszólni, hogy velem is vegyék fel a kapcsolatot és meséljék már, hogy mi van, nehogy aztán emiatt ne tudjanak hatékonyak lenni és legyen valami gebasz. Tehát én lenni rohadt csendben és csak elképzeltem, hogy mi történik. Észrevettem, mikor a doki visszafogja a lélegzetét, baba még sehol, én is sík ideg voltam, hogy minden rendben van-e.

Aztán a jobb oldalamon álló doktornő belekönyökölt a mellkasomba és csak nyomott-nyomott, már felnyögtem. Szinte egy örökkévalóságig tartott, tudtam, hogy most a gyereket próbálják kiszedni, aztán egyszercsak meglett. Hát, jót sírtam. 2x volt már a nyakára tekeredve a köldökzsinór (34. hét óta nem tétlenkedett a kiscsaj), és mint a doki később elmondta: 6-7 perc volt, mire megtalálta bent a gyereket. Mindenféle összenövések voltak a hasamban. Úgyhogy baba felsírt, én is vele sírtam, majd odarakták a fejemhez. Állandóan emeltem volna fel hozzá a fejem, milliószor rám is szóltak, ugyanis spinálnál Tilos! (Olyan magasan tartották a bébit, hogy másképp nem láttam...)

Aztán elvitték bébikét a szülőszobámba, ahol rendbe tették apa szeme láttára, majd apuka megkapta 15percre - ld. lent.  Én akkor megnyugodtam, ő már rendben volt.

Amíg dolgoztak rajtam (doki későbbi beszámolója férjemnek: legalább 40perc volt, míg belül is embert csináltam a feleségéből - azé' ez durva :)) elkapott a hányinger. Bő negyed óra múlva, mikor már alig válaszolgattam a nővérek kérdéseire, megkérdezték, hogy "nincs jól", mondtam, hogy rosszul vagyok. Közölték, hogy "szóljon, legközelebb szóljon, panaszkodjon". Mondtam, hogy azért nem szóltam, nehogy megint sós vizet itassanak velem. Az orvosom ezen annyira röhögött, hogy szerintem majdnem eldobta a szikét. Mindenki röhögött, csak én nem. Kaptam egy fecskendőnyi valamit a karomba, aztán nemsokára már jobb is lett.

A dokim társa, a doktornő ragaszkodott hozzá, hogy az orvosom vágja ki az előző műtétek hegeit és csináltak EGY (!) nagyon szép vágást, majd gyönyörűen összevarrták (nem kevés idő alatt) - dokinő plasztikai sebész. Az öröm az ürömben, hogy az én totál rosszul gyógyuló bőröm begyullad a jobb szélső résznél, úgyhogy a két héttel ezelőtti varratszedés másnapján már fel is szakadt egy jó centin a seb és ömlött ki a genny. Aznap klinikán rendbe tettek, majd hétfőn is bementünk, akkor már látta az orvosom is. Beígérte, hogy szerdán már szór is bele porcukrot, ugyanis az elvonja a vizet a baciktól, amik emiatt "éhen halnak", így fertőtlenítik manapság a sebet. Azt hittem, hogy hülyéskedik. Sónak hasonló jó tulajdonságai vannak, csak a falat kaparnám le :) Azóta napi 3x tisztítok, jódozok, kötést cserélek. Egyébként tényleg gyönyörű szép lett a hegem többi része!

Még szerencse, hogy nem lesz több császármetszésem, mert a következőnél lehet, hogy már össze sem varrnak, hanem belocsolják a sebet ecettel, "majd az összerántja"...

Folyt. köv. a bent tartózkodásról...